In memoriam Dr. Deák György

2017. július 8-án meghalt Dr. Deák György, Gyuri bácsi, ahogyan magát szólítatta. Mert ő ugyan nekünk főorvos úr volt, de ezt ő nem követelte, a tekintélye belőle fakadt, nem a pozíciójából. Amikor 1985-ben megismertem, egy kedves, közvetlen emberrel találkoztam, aki nem dicsekedett sem saját magával, sem az osztályával, hanem az én eredményeim fényezésével volt elfoglalva. Aztán, amikor Moran Dánielt kérdeztem, hogy milyen ember a
főorvos, ő csak annyit mondott: a világ legjobb főorvosa! Bíztatóan hangzott, de nem tudtam, mit jelent ez, amit aztán később magam is megtapasztaltam.
Ahogy mondani szokás, „az ember nem az, akinek kinéz, még kevésbé az, akinek mondja magát, az ember az, amit és ahogyan csinál.” És ő nagyon jól csinálta!

Nem volt szükség rá, és ő nem is dicsekedett az önéletrajzával, de annyit tudtunk róla, hogy miután 1953-ban végzett az egyetemen, vidéken helyezkedett el sebészként. A munkáját abban az időben nem segítették a radiológusok, a vizsgálatokat nekik maguknak kellett elvégezni. Ezért aztán, amikor 1956-ban beállt az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet idegsebészeinek sorába, számára nem volt gond az invaziv röntgenvizsgálatok
elvégzése sem. 1958-tól már rendszeresen részt vett a Röntgen osztály munkájában is, sokszor besegített a kollégái betegeinek a vizsgálatába is, mert abban az időben a sokszor műtői
környezetet igénylő kontrasztvizsgálatokat az idegsebészek maguk végezték. In memoriam Dr. Deák György bővebben…